Portugálként a magyar himnusztól ver hevesebben a szíve
Francisco Andrade Portugália színeiben vitorlázott két olimpián is, ma már magyar fiatalokat készít fel arra, hogy a világ legjobbjai közé kerüljenek.
Nem felemel, hanem letaszít.
Fotó: képernyőmentés
„AZ OLIMPIA, AMIT MEGSZOROZTAK MÍNUSZ EGGYEL,
nem felemel, hanem letaszít.
De hiszek benne, sőt tudom, hogy van objektív – a nagy többség számára – szép. Van olyan, hogy ízléses. Van olyan, hogy érték(es) és van igazság(os).
És létezik ennek az ellenkezője is. Elfogadom, hogy van olyan, hogy nem mindannyian gondoljuk ugyanazt (erre szokás mondani, hogy relatív), természetes is és fontosnak tartom, hogy ezt el is mondhassák az ellenvéleményt képviselők...
De azt nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy »a hangos kevesek« megmondják a béketűrő és csendes sokaknak, hogy a csúnya az új szép; az ízléstelen az új ízléses; az értéktelen az új érték és az igazságtalan az új igazságos...
Mert ha ez így van, akkor bizonyára ebben az »új világban«, az új élet, maga lesz a halál – ami viszont marad a régi…”